Quotes*-*

Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz,

halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig

is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád

gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden

pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam,

hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.

Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra,

inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod Őt. Nem a

világ tart hatalmában, hanem Ő vonz magához.Semmi

sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte,

bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar. Mindegy,

hogy az védő, szerető, barát vagy testvér.

Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad,nem foglak

zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.

A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer

belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.

Még egy dolog. Sose fordíts hátat az ellenségednek!

Miattam nem kell megváltoznod. Szerelmes vagyok

beléd, és azt akarom, hogy engem válassz helyette.

- Engem mindig megtalálsz, Bella! Ott fogok ücsörögni a kispadon - ígérte lezserkedve, és lazított a szorításán. Elhúzódtam tőle, a veszteség tompa, súlyos kőként nehezedett a szívemre, és úgy tűnt, hogy amikor elszakadunk egymástól, énem egyik részét otthagyom nála, mellette, az ágyon. - Mindig vár egy másik lehetőség, ha egyszer úgy alakulna.

Megpróbáltam mosolyogni.

- Míg csak a szívem meg nem szűnik dobogni.

Amikor már nem a gravitáció tart a Földön, hanem Ő...

Sosem fogom megbocsátani magamnak, hogy

elhagytalak.. akkor sem, ha még százezer évig élek.

Amíg ver a szíved, Bella, én itt leszek, és harcolok érted. Ne felejtsd el, hogy van választási lehetőséged!

Egy szív megszűnt dobogni - mert mindennél jobban szeretett.Örökké szeretni fogom ezt a törékeny emberlányt, ameddig létezem.

- Az Én napom te vagy a felhők fölött.

- A felhőkkel még csak megbirkózom, de egy napfogyatkozással hiába hadakoznék...

Örökké szeretni fogom ezt a törékeny emberlányt, ameddig létezem.

Most már nem éreztem a szörnyet, sehol sem találtam magamban. Talán a szerelem örökre elhallgattatta.

Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.

A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett".

Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.

Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia.

A szerelem meg a testi vágy nem mindig járnak kéz a kézben.

Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.

- Rendben van. Felejtsd el a határidőt! Ha ragaszkodsz hozzám, van egy feltételem! Egyetlenegy.

- Feltétel? - kérdeztem fakó hangon. - Miféle feltétel?

Óvatosan, fürkészve nézett rám, és nagyon lassan ejtette a szavakat:

- Előbb gyere hozzám feleségül!

Szájtátva bámultam.

- Oké. És mi a poén?

Felsóhajtott.

- Összetöröd az önbecsülésemet, Bella! Az előbb megkértem a kezed, és te azt hiszed, csak vicc volt!

A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az arcán. Márvány teste az enyémnek feszült, és boldog voltam, mert nincs az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni az arcomat, akárcsak én az övét, és azokban a rövid pillanatokban, amikor nem a számat csókolta, a nevemet suttogta.

Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.

- Utállak Jacob Black!

- Az jó. A gyűlölet egy szenvedélyes érzés.

Tudtam, hogy úgy három másodpercem volt, mielőtt sóhajt egyet és gyorsan elfordít magától, és mond valamit arról, hogy erre a délutánra eleget kockáztattuk az életemet.

Szemmel látható változásokra számítottam, de itt vagy, elpirulva, mint mindig.

Emlegesd a farkast, s az máris a kert alatt kullog.

Ma éjszaka az ég teljesen sötét. Talán ma éjjel egyáltalán nem is világít a hold - holdfogyatkozás van, vagy újhold.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat